Téma: Miért nem bántam meg, hogy fából vannak a nyílászáróim?

Mivel láttam itt a fórumon, hogy nagyon sok pro és kontra vélemény van azzal kapcsolatban, hogy ki szereti a műanyag és ki a fa nyílászárókat, ezért úgy döntöttem, hogy elindítok egy ilyen topicot is, ahol mindenki leírhatja, hogy miért nem bánta meg, hogy fából készített ablakokat és ajtókat tetetett a házra. Én összeszedtem néhány pontot, amelyek az alábbiak:

Ár-érték arányban a legjobbat kaptam.
Jó szigetelés télen és nyáron.
Természetesség, a famintázat látványa ugyanis mindennél többet ér.
Bármikor átszíneztethetem őket, ehhez nem kell szakember, csak néhány liter festék.
Hasonló áron csak jóval silányabb minőségű műanyag ablakokat kaptam volna.
Tartósság, hiszen már évek óta jó szolgálatot tesznek a nyílászáróim.

Első blikkre ennyi jutott eszembe, de kíváncsi vagyok mások véleményére is, sőt, akár arra is, hogy ezzel szemben a műanyag nyílászárók mit nyújtanak.

Én nem igazán szeretnék vitába szállni a véleményeddel, mert őszintén szólva nem foglaltam állást sem a fa ablakosok, sem a műanyag ablakosok pártján, de azt azért elmondanám, hogy nem minden esetben igaz, amit állítasz, a legtöbb pontod ugyanis sajnos nagyon szubjektív véleményen alapul, alig van érvekkel alátámasztva. A jó ár-érték arány például éppen ilyen! Az, hogy hol és mennyiért veszed meg az ablakot, az nagyon sokféle szempontból történhet, a választék elképesztő. Hogy jó a szigetelés, az megint szubjektív, kinek mi a jó. De megsúgom, nekem is fa ablakaim vannak, de én nem vagyok és soha nem is voltam megelégedve a szigetelésével. A természetesség és az újrafesthetőség korrekt információ, de nem olyan nagy előnyök, ha azt vesszük figyelembe, hogy valakinek nem ez, sokkal inkább az a fontos, hogy valamit jó áron tudjon megvásárolni és az a jó ár ellenében megfelelő szolgálatot is tegyen. A tartóssággal kapcsolatban az a helyzet, hogy a műanyag ablakok még nincsenek olyan régóta a piacon, hogy az elegendő legyen ahhoz, hogy meg tudjuk róla állapítani, hogy mennyire tartós. Az pedig, hogy hasonló áron csak silányabb minőségű műanyag nyílászárókat kaptál volna, ebben én nem lennék azért ennyire biztos, ismervén a jelenlegi árakat. Ne érts félre, nem kötekedni akartam, csak rávilágítani arra, hogy eléggé szubjektíven fogalmaztad meg a fenti véleményeket. Ami persze nem baj, csak így korrekt!

Akkor hadd mondjam el az én történetemet, igyekszem rövidre fogni, hiszen nincs benne túl sok negatívum, ami miatt szükséges lenne az időhúzás. A házat, amiben élek, még édesapám és édesanyám építette valamikor a negyvenes évek elején. Egy öreg parasztházról van szó, de nem tömésből, téglából épült, aprócska ablakokkal, tornáccal, nagy padlással, pincével, kis hűvös szobákkal, miegymás. Akkoriban nyilván nem volt más választás - jobb is volt az úgy - fa ablakot rakattak a házra. Ez volt immáron közel 70 éve. Nem elírtam, hetven évet írtam, közel egy évszázadot. Tudjátok mennyi idő az? Rengeteg! A helyzet pedig az, hogy azok az ablakok, amelyeket anno a falu asztalosa készített el édesanyáméknak, még mind a mai napig tökéletes szolgálatot tesznek, mind a mai napig azt az ablakot nyitom, amit szüleim, mind a mai napig azt az ablakot pucolom, amit ők és ez valami fantasztikus. Ha valaki, én nem bántam meg egy percig sem, hogy fából vannak a nyílászáróim, erre a hetven év a garancia. Persze apám mindig is gondosan karban tartotta nem csak az ablakokat, hanem az egész lakást. Dolgos ember volt, én is átvettem tőle ezen szokását, így természetesen az ablakokat bizonyos időközönként én is lecsiszoltam - jobbára csak a festést - alaposan lefestettem, a zárakat megzsíroztam és lássatok csodát, az ablakok vetemedés nélkül még mind a mai napig jók. Tény, nem szigetelnek jól. Évről-évre cserélgetem a szivacsot a rések között, mielőtt beköszönt a tél, alaposan ki kell gyömöszkélnem az ablakok közötti teret nagy párnákkal vagy pokrócokkal, de ettől eltekintve eszembe sem jutott, hogy lecseréljem őket. A házban cserépkályhával fűtök, kiváló szolgálatot, kevés fával pedig kiváló meleget ad. Érzem, hogy az ablakon keresztül húz egy kicsit a huzat, de hetven év, az hetven év. Engem még kiszolgálnak ezek az ablakok. Hogy a fiam majd mit csinál vele, vagy a ház következő tulajdonosa, nem tudom - ez még azért odébb van -, de én nem bántam meg, hogy fából készítették szüleim az ablakokat, ha ugyanis ezek műanyagból lettek volna, maximálisan és megrendíthetetlenül biztos vagyok abban, hogy már a porukból sem lenne.

Szép kis történet, egy a gond vele, hogy rendkívül szerencsés vagy, bizonyára valami rendkívül jó és ami ennél is fontosabb, száraz alapanyagból készültek annak idején a kérdéses ablakok, mert nálunk hasonló történet esetén nem igazán tudok neked ennyire pozitív példát hozni. Nagyszüleim valamikor az ötvenes években építkeztek - valamikor a végén -, egyszóval hatvan éves biztosan van nekik minden ablakuk és egyszerűen olyannyira borzalmas állapotban vannak, hogy szó szerint olyan az összes nyílászárójuk, mintha egyáltalán nem is lennének. Télen szó szerint süvít be rajtuk a huzat és csak kis szerencse, hogy nem esik be rajtuk a hó is. Nem emlékeznek már rá sajnos, hogy honnan jutottak hozzá annak idején az ablakokhoz, de nekik nem helyi mester csinálta - nem tudom milyen lehetőségek lehettek még akkoriban -, és ez sajnos meg is látszik rajtuk, mert az ablakok megvetemedtek, elképesztő méretű rések és nyílások vannak a tokok és a keretek között, pedig karban voltak tartva ám ezek is, festegettük nekik bizonyos időközönként, a gittet is pótolgattuk, de aztán az utóbbi időben egyre rosszabbak lettek, már a zárak is eltöredeztek, szóval a jelenlegi állapot tarthatatlan. Így azt tudom mondani, hogy rendkívül szerencsés vagy, hogy ennyi időt kihúztak az ablakaid, én már sajnos nem tudom megvárni, hogy ezek is betöltsék a hetvenet, mert idén mindenképpen csere lesz.

Feri40 eredeti hozzászólása

Akkor hadd mondjam el az én történetemet, igyekszem rövidre fogni, hiszen nincs benne túl sok negatívum, ami miatt szükséges lenne az időhúzás. A házat, amiben élek, még édesapám és édesanyám építette valamikor a negyvenes évek elején. Egy öreg parasztházról van szó, de nem tömésből, téglából épült, aprócska ablakokkal, tornáccal, nagy padlással, pincével, kis hűvös szobákkal, miegymás. Akkoriban nyilván nem volt más választás - jobb is volt az úgy - fa ablakot rakattak a házra. Ez volt immáron közel 70 éve. Nem elírtam, hetven évet írtam, közel egy évszázadot. Tudjátok mennyi idő az? Rengeteg! A helyzet pedig az, hogy azok az ablakok, amelyeket anno a falu asztalosa készített el édesanyáméknak, még mind a mai napig tökéletes szolgálatot tesznek, mind a mai napig azt az ablakot nyitom, amit szüleim, mind a mai napig azt az ablakot pucolom, amit ők és ez valami fantasztikus. Ha valaki, én nem bántam meg egy percig sem, hogy fából vannak a nyílászáróim, erre a hetven év a garancia. Persze apám mindig is gondosan karban tartotta nem csak az ablakokat, hanem az egész lakást. Dolgos ember volt, én is átvettem tőle ezen szokását, így természetesen az ablakokat bizonyos időközönként én is lecsiszoltam - jobbára csak a festést - alaposan lefestettem, a zárakat megzsíroztam és lássatok csodát, az ablakok vetemedés nélkül még mind a mai napig jók. Tény, nem szigetelnek jól. Évről-évre cserélgetem a szivacsot a rések között, mielőtt beköszönt a tél, alaposan ki kell gyömöszkélnem az ablakok közötti teret nagy párnákkal vagy pokrócokkal, de ettől eltekintve eszembe sem jutott, hogy lecseréljem őket. A házban cserépkályhával fűtök, kiváló szolgálatot, kevés fával pedig kiváló meleget ad. Érzem, hogy az ablakon keresztül húz egy kicsit a huzat, de hetven év, az hetven év. Engem még kiszolgálnak ezek az ablakok. Hogy a fiam majd mit csinál vele, vagy a ház következő tulajdonosa, nem tudom - ez még azért odébb van -, de én nem bántam meg, hogy fából készítették szüleim az ablakokat, ha ugyanis ezek műanyagból lettek volna, maximálisan és megrendíthetetlenül biztos vagyok abban, hogy már a porukból sem lenne.