Téma: Mítoszromboló, avagy a másik oldal

Rengeteg olyan weboldal és fórum létezik ma már, ahova az elégedetlen ügyfelek leírhatják kálváriájukat, a szolgáltatókkal folytatott küzdelem kénköves poklát, illetve a problémák megoldásánál a szemét kivitelező szemét hozzáállását. Maradjunk témánál, konkrétan a fa és műanyag nyílászárókat forgalmazó cégekről és termékeikről, illetve a beépítésről szóló beszámolókról beszélek. Egy kicsit egyoldalúnak érzem a dolgot. Hol van az a „hely”, ahová a másik oldal, a fa és műanyag ablak gyártók/forgalmazók és a beépítők írják le az ügyfelek hülyeségeit, ahol kipanaszkodhatják magukat, legalább egymás között, ahol megvédhetik a saját igazukat? Itt természetesen a tisztességes ablakos cégekre és embereikre gondolok, akik ha hibáznak is, beismerik azt, és megoldják az általuk okozott problémákat, kijavítják a hibákat, de elsősorban tűrnek, mert tűrniük kell. Mire gondolok? Nem minden ügyfél kedves, nem minden ügyfél jóindulatú és nem minden ügyfél normális. Ezennel felavatom a „panaszládát” és nem rendhagyó módon most megpróbálom átadni a másik oldal által át- és megélt traumákat, néha már-már vicces, de leginkább az elkeserítő felé hajló történeteket. Persze ebben lesznek ám rejtett tanácsok is az ügyfeleknek, akik vagy megfogadják ezeket, vagy magukra veszik az inget. :)
Tavaly egy régi bérház régi fa ablakait cseréltük műanyag nyílászárókra, egy jómódú környéken. Miután beépítő kollégáink befejezték a munkát, átadták a megrendelő hölgynek a papírokat és a számlát, visszaszerelték a függönyeit (természetes, nem fáradtság és kollégám szívélyesen segített is ebben), lebetonoztak az erkélyajtó előtt egy kis részt (nem természetes, erről a szerződés megkötésekor szó sem volt, illetve az árajánlat sem tartalmazta a munkát, de addig szívózott az ügyfél, míg drága, aranyos kollégám saját költségén meg nem csinálta), az ügyfél csak állt szemrehányó tekintettel, és megkérdezte, hogy mi lesz a klímájával? Azt nem szerelik vissza? Kollégám mondta neki, hogy az ablakbeépítéshez ért, a klímaszereléshez nem, így nem áll módjában felszerelni a készüléket, mire a hölgy ezt mondta: „Akkor nem fizetek!”. Beszélt velem, beszélt egy másik kollégámmal, és nagy nehezen sikerült meggyőzni, hogy mi a klímaszerelést NEM vállaltuk, hiszen nem is értünk hozzá, ezzel szemben a megrendelt műanyag nyílászárókat kiszállítottuk, beépítettük, a függönyeit visszaszereltük, még le is betonoztunk egy kis részt, szóval fizesse ki a munkát, és Isten áldja! Nagy nehezen fizetett, de még útravalóképpen tett néhány „kedves” megjegyzést: „Én jóhiszeműen még azt is megengedtem a beépítőknek, hogy használják a fürdőszobát...!”. Miért? Vizeltek volna ki az ablakon, vagy a szőnyeg közepére???? Másik: „Ez Svejcban nem így menne! Ott szó nélkül visszaszerelték volna a klímámat!”. (A hölgy Svájcban is lakott. Talán túl sokáig...) Szóval „Svejcban” az ablakszerelők klímaszerelők is, a klímaszerelők pedig minden bizonnyal ablakokat is építenek be. Ja, és az egyiket mindenképpen ingyen végzik. Kedvet is kaptam „Svejcba” költözni.
Levonták a tanulságot az első történetből? Tehát idáig fény derült arra, hogy az ablakcserét végző emberkék néha függönyt szerelnek, néha betonoznak (ingyen), de semmiképpen nem szerelnek klímát. Legalábbis legtöbbjük.
Rengeteg helyen akarnak plusz melót rásózni kollégáinkra, persze úgy, hogy azért már nem fizetnek semmit, hiszen „Épp eleget fizettem az ablakokért”. Rendben, akkor az élelmiszerboltban ezentúl senki ne fizessen ki legalább egy terméket, hiszen a többiért fizetett bőségesen. Értik, ugye? Az persze nem tartozik ide, amikor egy idősebb ügyfél MEGKÉRI SZÉPEN a kollégákat, hogy segítsenek visszatologatni a bútorokat. A hangsúly azon van, hogy „MEGKÉRI SZÉPEN”. Na de hadd ne kelljen már illemtant tanítanom az ügyfeleknek.
Egy régebbi történet, talán 4 éve eshetett meg, bele is égett az agyamba az ominózus telefonbeszélgetés. Csörög a telefon, felveszem. Egy nő szól bele, persze bemutatkozás az csak a szolganépnek kötelező (nekem), és felvázolja a helyzetet, miszerint épp költözik, és van egy hatalmas régi csillárja, amivel nem tud mit kezdeni, szóval adjuk el. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, majd kis hatásszünet után felvilágosítottam a hölgyet, hogy mi nyílászárók forgalmazásával és beépítésével foglalkozunk, és nem régiségkereskedéssel. Erre nem azt mondta, hogy „Öööö, elnézést, rossz számot hívtam!”, hanem azt, hogy mi, mint beépítő cég, egészen bizonyosan rengeteg helyre járunk dolgozni, ezért könnyebb eladnunk a csillárját, mint neki. :D Rövidre zártam a beszélgetést és letettem a telefont. Tanulság? Leesett? A nyílászáró forgalmazó és beépítő cégek nem régiségkereskedők. A McDonald's-ban sem akarok pörköltet enni nokedlivel.
Aztán volt arra is példa, hogy amerikai tolóablakot rendeltek tőlünk, de beépítés nélkül. Elvitték, majd 1-2 nap múlva telefonált a felháborodott ügyfél, hogy az ablak szar, hibás a konstrukció és azonnal csináljunk valamit, menjünk ki a helyszínre, vagy akármi. Kollégám kiment, s mit látott? Az ablak fejjel lefelé lett beépítve. No comment. De, mégis. Következő tanulság? Nem mindig az ablakos cég embere a hülye.
A beépítő kollégák helyzete talán a legelkeserítőbb. Amikor a beépítés közben az ügyfél folyamatosan ott áll mögöttük és megmondja, hogy mit és hogyan csináljanak. Nagyon sokan lekezelően beszélnek velük, az ügyfél érezteti, hogy egy cseppet sem bízik bennük és bizony rajtuk tartja mindkét(hét) szemét. Ez nem jó. Ne akarják megmondani a beépítőnek, hogy hogyan végezze a munkáját. Talán nem véletlenül dolgozik a szakmában évek óta. Vagy: rendeljék meg a nyílászárókat és ha úgyis „szakmabeliek”, hiszen kenik-vágják minden csínját-bínját a műanyag ablak beépítésének, akkor nosza, építsék be maguknak. Remélem ebből is levonható a tanulság...


A leg... - keresem a megfelelő szót – kiábrándítóbb történet az volt, amikor egy régebbi gyártó partnerünk üzemét elöntötte a víz, hiszen súlyos árvíz volt akkoriban azon a környéken, és a megrendelő megkérdezte, hogy „Miért nem hozzuk ki csónakkal az ő ablakait?”. Merthogy neki nagyon sürgős volt. Természetesen azonnal béreltünk egy jachtot, és életünk kockáztatásával kimenekítettük a nyílászáróit. Elhihetik. Ebben nincs tanulság, csupán konzekvencia: hihetetlen módon önzőek és egoisták vagyunk.


Szóval, a Mítoszrombolók című műsor nyomdokaiba lépve szeretném összegezni a fentiekben elhangzottakat:

• az ablakosok nem klímaszerelők
• az ablakosok nem betonoznak
• nem „svejcban” vagyunk
• az ablakosok nem régiségkereskedők
• az ablakosok nem szállítanak csónakkal műanyag nyílászárót
• a felmérő kolléga nem tud odafigyelni a nyílászárók méreteinek felvétele közben a felmerülő kérdésekre, így ne tartsák szóval, miközben méricskél, mert akkor vagy a kérdésekre válaszol, és elrontja a méreteket, vagy mér, és majd később válaszol a kérdésekre, amikor már kellőképpen oda tud figyelni (ez utóbbi megoldást javasolnám)
• az ablakot beépítő kollégának nem kell megmondani, hogyan végezze a munkáját

Kieg.: ha a beépítő kollégának pisilnie kell, engedjük be a mellékhelyiségbe, s utólag ezt ne tegyük szóvá.



Részletek...

Mivel szabad véleménynyilvánítás van, ezért mindenkinek joga van ahhoz, hogy kimondja az arra alkalmas helyeken – méghozzá következmények nélkül – amit gondol. Nyilván van egy leíratlan szabálykönyv, egy etikai kódex, miszerint mit szabad és mit nem. Ha alpári módon nyilvánítanak véleményt az ügyfelek, akkor nyilván olyan bánásmódban is kell részesíteni őket, ugyanakkor sokan sajnos tehetetlen egy megkárosítást követően, nekik csak az az egy reményük maradt, hogy leírják gondolataikat és kinyilvánítják véleményüket, még akkor is, ha az sok esetben nem túl pozitív.

Ez nyilvánvaló, aki nem tudja helyén kezelni a dolgokat, az inkább ne is hívjon szakembert, vagy amennyiben nem a szakmájába vágó dolgokra kéri őt, akkor megérdemli, hogy alaposan faképnél hagyják őt.

Amikor nálunk dolgoztak az ablakosok, elég sokat beszélgettünk a régi munkáikkal kapcsolatban, ők is mondták, hogy voltak már furcsa kérések feléjük, az egyik család például gázvezetéket akart szereltetni velük, mert úgy gondolta, hogy biztosan értenek hozzá, ha már ennyire ügyesen kibontották az ablakokat és úgyis van náluk minden szerszám. Nyilván nem hagyták faképnél őket, de felvilágosították őket, ha nem akarnak ismét építkezni, akkor inkább bízzák szakemberre ezt a munkát, mert ők bizony ablakosok és nem gázszerelők.

Amin egyébként nagyon meglepődtem, hogy a munkások – hárman voltak kint – akik dolgoztak az ablakokon, mennyire meglepődtek azon, hogy itallal vártam őket és ebédet is adtam nekik, mert állításuk szerint ez manapság már sehol sem szokás, hiszen nem egy olcsó szakma, amit ők űznek, de azt az emberek elfelejtik, hogy nem a munkadíj az igazán drága, hanem maguk az ablakok, enni pedig nekik is kell. Mindjárt másképpen álltak a munkához és hozzánk is, amikor bevittem nekik néhány üveg ásványvizet és leültettem őket délben egy kis leves és néhány kirántott hús elé. Nem éttermi kaja, nem is hétfogásos menü, de látszott, hogy örültek neki és szívesen fogyasztották el. Elég furcsa volt számomra, hogy ezen meglepődtek, hiszen ennyi emberség azért lehetne az emberekben, hogy legalább ennyiről gondoskodnak, hiszen ez nem nagy pénzkidobás, már amennyiben annak lehet hívni ezt. Persze vannak olyan kufárok, akik nem érdemlik meg még a pénzt sem, nemhogy a kaját és az innivalót, de az már az első órákban és az emberek viselkedésén kitűnik, hogy kik a profik, akik törődnek is a munkájukkal és kik azok, akik csak hamar-gyorsan össze akarják csapni az egészet.

Mata eredeti hozzászólása

Ez nyilvánvaló, aki nem tudja helyén kezelni a dolgokat, az inkább ne is hívjon szakembert, vagy amennyiben nem a szakmájába vágó dolgokra kéri őt, akkor megérdemli, hogy alaposan faképnél hagyják őt.

Amikor nálunk dolgoztak az ablakosok, elég sokat beszélgettünk a régi munkáikkal kapcsolatban, ők is mondták, hogy voltak már furcsa kérések feléjük, az egyik család például gázvezetéket akart szereltetni velük, mert úgy gondolta, hogy biztosan értenek hozzá, ha már ennyire ügyesen kibontották az ablakokat és úgyis van náluk minden szerszám. Nyilván nem hagyták faképnél őket, de felvilágosították őket, ha nem akarnak ismét építkezni, akkor inkább bízzák szakemberre ezt a munkát, mert ők bizony ablakosok és nem gázszerelők.

Amin egyébként nagyon meglepődtem, hogy a munkások – hárman voltak kint – akik dolgoztak az ablakokon, mennyire meglepődtek azon, hogy itallal vártam őket és ebédet is adtam nekik, mert állításuk szerint ez manapság már sehol sem szokás, hiszen nem egy olcsó szakma, amit ők űznek, de azt az emberek elfelejtik, hogy nem a munkadíj az igazán drága, hanem maguk az ablakok, enni pedig nekik is kell. Mindjárt másképpen álltak a munkához és hozzánk is, amikor bevittem nekik néhány üveg ásványvizet és leültettem őket délben egy kis leves és néhány kirántott hús elé. Nem éttermi kaja, nem is hétfogásos menü, de látszott, hogy örültek neki és szívesen fogyasztották el. Elég furcsa volt számomra, hogy ezen meglepődtek, hiszen ennyi emberség azért lehetne az emberekben, hogy legalább ennyiről gondoskodnak, hiszen ez nem nagy pénzkidobás, már amennyiben annak lehet hívni ezt. Persze vannak olyan kufárok, akik nem érdemlik meg még a pénzt sem, nemhogy a kaját és az innivalót, de az már az első órákban és az emberek viselkedésén kitűnik, hogy kik a profik, akik törődnek is a munkájukkal és kik azok, akik csak hamar-gyorsan össze akarják csapni az egészet.

Teljesen hihető, ha meglepődtek. Manapság nem divat vendégül látni a melóst. Sajnos nagy az elidegenedés. Az pedig külön téma, amikor kimegy az ember és finoman megkéri a gazda, hogy csináljon már meg valamit. Persze ha nem esik messze a szakmától, akkor megcsinálja az ember, jobb a békesség. De azért a gázszerelés egy kicsit durva. Meg persze az sem rossz, amikor átesnek a ló túloldalára. Valamit megcsinálnak neki és azt hiszi a delikvens, hogy most akkor megcsináltat mindent, ami fából van. Végülis egy asztalos, ha már kijött, akkor úgyis ráér, ha meg ráér, akkor csináljon valamit azért a pénzért. Csak amikor elszámolás van, akkor elfelejtik a sok „jaj mester kezdjünk már evvel valamit ha már itt van” mondatot. Ilyenkor meg jobb, ha az ember nem szól semmit. Majd legközelebb, ha csörög a telefon, akkor lehet mondani, hogy sajnos nem érünk rá. Nem kell megbántani senkit, mert annak rossz üzenete van. Egyébként pedig sosem tudhatjuk, mikor leszünk rászorulva bármilyen munkára.

Csak olvastam a témaindító hozzászólást és a fejem vakartam. Nem hiszem el, amik megtörténnek. Pedig valós dolgok azt nem kétlem. Nekem eszembe sem jutna olyan munkát bízni egy emberre, amihez abszolút nem ért. Gondolok itt villany, gáz, klíma vagy bármi olyanra, amiből később baj lehet. Mert valljuk be azért ezekből komoly baj is lehet. Nem is kell messzire menni, a sok gázrobbanás meg szénmonoxid mérgezés legtöbb esetben a hozzánemértő embereknek köszönhető. És nem rosszindulatból mondom tehát nem félreértendő, de egy nyílászáró beépítő szakembert nem kérek meg, hogy szerelje vissza a gázkonvektort az ablak alá. És azért nem, mert nem ért hozzá. Ha valaki mégis elvégezteti ezt a munkát is vele, aztán baj lesz belőle, akkor egy ember életét tette tönkre, mert annyira spórolni akart. Természetes dolog, hogy ha már ott dolgozik nálunk és használni szeretné a mosdót, akkor megengedem. Nem csak megengedem, de illik azzal kezdeni, hogy érkezés után legalább innivalóval kínálom és elmondom, hol találja a mosdót. Ha másért nem akkor azért, hogy munka közben kezet tudjon mosni. Mert aztán fel leszünk háborodva, ha koszos kézzel véletlenül valamit összeken.

Svájci példákkal pedig lehet példálózni, de azért tudni kell, hogy hol élünk. Amerikai példákat sem követünk. Nem lőjük le azt, aki bejön a kertbe, nem jelentjük fel az italautomatás céget, mert megégette a nyelvünk a kávé. A legszebb, amiről tudok az volt amikor valami nő feljelentett egy mikrohullámú sütő gyártó céget, mert nem volt a használati utasításra ráírva, hogy nem lehet benne macskát szárítani.

Valóban ami sok az sok.

Azonban néha gondolkozzunk az ügyfél fejével:
Retteg az egésztől ( a lelakott de számára megszokott lakása ha nem is konkrétan de az ő szemében vagy rémálmában félig széjjel lesz vereve)
Idegeneket enged be a lakásába a bútorai "értékes műemlékei" közé, csak nem tesznek kárt bennük.
Vajon készre csinálják vagy valami miatt itt marad kibontott lukkal a falán.
Remeg hogy mennyit takaríthat utánnunk.
Vajon mennyit kell még a kőművesnek festőnek fizetnie a visszajavításokért.

És igen van a másik oldal aki úgy gondolja az ablakos kőműves víz és fűtés valamint villany szerelő és kuli.

Tipikus eset: Motoros redőny!
Luxi, hegyoldalbeli panorámás kecó, házfalból kiugró félköríves terasz, nyílászáró csere + motoros redőny rá.
Mert a motoros redőny az fontos de ...
1,5m vezetéket és kapcsolót adunk hozzá. De ügyfelünk a 6db redőnyt össze akarja multizni úgy hogy 3db a jobb oldali, 3db a balodali fali kapcsolóval működjön. Kérjük hogy e célból rendeljen oda villanyszerelőt aki a két kapcsolónak a vezetékét kiépíti és ezt szakszerűen elvégzi és beköti.
Sajnos nem hajlandó, miért az ő költsége lenne ez is még, szerinte ez a mi dolgunk. Egyezkedés után mi szerzünk szerelőt ő fizeti.
Hipp - hopp 3óra telefonálgatás után szerzünk egy tapasztalt de idős villanyszerelőt, aki végül kiépíti és beköti az ügyfél kívánsága szerint a redőnymotorokat.
Az ablakok berakva külső redőnyök feltéve,motorok bekötve minden mükszik. Villanyász el.
A külsőtokos redőnyök a kiváló hőszigetelésű fa- alu ablakokon kívülről helyezkednek el, légkapcsolatuk a lakással nincs a bevezető lyuk pont a vezeték nagyságú de még ott is körbeszigetelve.
Azonban a külsőtokos redőnytok és a tető szélének dobozolása között kb. 5-7mm rés van.
A ügyfél:
Az úgy nem jó ott, mert ott be megy a hideg és befészkelnek a darazsak.
Elmagyaráz:
Mögötte teljesen jól beszerelt extra hőszigetelésű ablak van, hideg nem megy be, ha befészkelő darazsaktól fél a dobozolás és a redőnytok között a résre a dobozolással egyező keskeny lambéria lécet vegyen és aprószeggel rögzítse a dobozolásra és a redőny közti résre, kb 1 órás munka: 1 létra és 6m un. szegőléc, plusz 5dkg aprószeg.

Na jó! Majd ő megoldja!

Két három hét sem telt bele hív hogy rossz a 6-ból 2db redőny mert feljött az egyik de nem enged le, a másik az eljött de azóta nem működik. Kimegyünk, villanyászt is kihívjuk, motor zúg de nem működik a redőny kapcsolók, végállás minden OK.
Kollégák meglazítják a redőny doboz fedelet akkor megmozdul egy kicsit a redőny lamella de nem akar menni.
2-3órai hiba keresés után lebontjuk a teljes külső redőny burkot ekkor derül ki hogy "VALAKI" (tulaj) a redőny lemeztokja és az eresz dobozolás közti 5-7mm-es rést kifújta vastagon púrhabbal ami szépen felülről befelé behorpasztotta a redőnydoboz lemezét ez által a felcsévélt teljes redőnylamella (palást) mennyisége már fennakadt a horpaszban és megszorulván leégette a motort és lemarta a motor hajtó fogazatát.
Tulaj végre bevallja ő akarta eltüntetni, betömni az ominózus rést.
Bár a purhabot azonnal kivágtuk fűrész lappal de természetesen a motorgyártó képviselője is "kiszagolta" a füstölgő motor szagát és a miértjét.
GARANCIA UGROTT.
A nagyméretű és nehéz palástok miatt az erősebb redőnymotorból 2db anno kb 60.000Ft volt.
Ügyfél fizette, mi megoldottuk.

Ennyit az okos vevőről és a púrhab hatalmáról.