Üdv Lockpickerek!

Mindjárt kezdetnek Boldog Új Esztendőt kívánok mindenkinek, aki a blogot olvassa! Legyen az új esztendő mozgalmas, sikerekben és örömökben gazdag, legyen sok záratok, amiket pickelhettek és találjátok meg a saját belső nyugalmatokat mindeközben…

Az utolsó lockpicking dzsemborin is felvetődött az a kérdés, amit azóta többen is kérdeztetek a blogon keresztül: Honnan tudjuk, hogy egy stiftet leültettünk-e vagy sem?

Ezt a kérdést szeretném most körbejárni.

Több leírásban is olvashattátok, hogy mindig azzal a stifttel kell foglalkozni a zár pickelése közben, amely éppen beszorult a henger és a ház közé, azaz amelyik éppen nem engedi a hengert elfordulni. Ilyen stift mindig csak egy van. A többi már vagy le van ültetve, vagy túl van nyomva, vagy még egyáltalán nem került olyan helyzetbe, hogy foglalkozni kelljen vele, azaz még nincs kontaktusa a házzal, illetve a hengerrel (azaz szabadon jár a stift-csatornában).

Ha kézbe veszünk egy zárat, akkor először egy horoggal „túrjunk” bele, azaz simán, forgatás nélkül nyomjuk le a csapokat. Ezzel feltérképezhetjük, hogy a ház-stift és a henger-stift együtt milyen hosszú utat jár be a rugó ellenében. Ezzel kapunk egy nagyon fontos információt a picken keresztül: hogy milyen erős a rugó a stiftek alatt. Minden olyan stiftet, ami még nem szorult be a henger és ház közé, pontosan ilyen erővel tudod lenyomni. Érdemes ezt a rugóerőt memorizálni már a legelején.

Mikor forgatóval megfeszítjük a hengert nyitás irányba, akkor 1 stift beszorul a henger és ház közé. (A gyártási pontatlanságok miatt mindig csak 1 szorul be. Lásd: http://lockpick.blog.hu/2009/10/02/h...l_lockpickelni cikket.)
Tehát ennek a beszorult stiftnek a lenyomásához annyi erő kell, ami legyőzi a rugóerőt a stiftek alatt, plusz a súrlódásból származó erőt, ami a hengernek és háznak a stiftre ható nyírásából adódik. Ez annak függvényében változik, hogy mennyire feszíted/forgatod a hengert nyitás irányba. (Ha már görbül a picked, de a stift meg se mozdul, akkor túl sok forgató erőt alkalmazol…)

Tehát óvatosan lenyomod ezt a beszorult stiftet a henger síkja alá, a henger pattan egy picit, kicsit tovább fordul és a stift un. „leültetett” állapotba kerül. Ha ennek a stiftnek a tetejére ráteszed a picket, akkor a következőket érzed:

  1. a stift kicsit mozog/mocorog, viszonylag szabadon, de
  2. mégsem annyira, mint egy még „szabad” stift, azaz
  3. ha megpróbálod lefelé továbbnyomni, akkor határozott, kemény ellenállást érzel.*

Tehát a leültetett stift csak vízszintesen mocorog, függőlegesen nem tudod továbbnyomni, mert határozott ellenállásba ütközöl. A lényeg, hogy a stift alatt az eredeti rugóerőt már nem tudod felismerni, mert annyit nem mozdul a stift függőlegesen.

Ez itt egy lényeges különbség a „túlnyomott” és a „leültetett” stift között: míg a túlnyomott stift mozdul lefelé is, addig a leültetett csak mocorog egy helyben, ha a pick hegyével rányomunk.

Itt jön a trükk: ha a cilindert fejre fordítjuk (azaz stiftekkel felfelé, kulcscsatornával lefelé – amerikai beépítési helyzetbe), akkor a leültetett stiftek henger-stiftje szabadon lehullik a kulcscsatornába, a túlnyomott stiftek pedig mind fenn maradnak. Hiszen azoknál a henger stiftet kompletten kinyomtad a hengerből és a csap-furatnál a henger pereme nem engedi lehullani. Ilyen „fejre fordított” helyzetben a horgod hegyével ellenőrizheted is, hogy melyik a szabad stift, melyik stiftet terheli még mindig rugóerő és melyik az, amelyik nem esik le, azaz kompletten a hengeren kívül van mint túlnyomott stift.
Az amerikai lockpickerek nagy szerencséje, hogy a zárak náluk ugye pont fejjel lefelé állnak, így ők már eleve ezzel a segítséggel tanulnak pickelni…

A leírt módszerrel garantáltan be tudod azonosítani a leültetett stifteket. Beazonosításuk után érdemes megjegyezni, hogy melyik ült már és időről időre érdemes visszatérni, ellenőrizni, hogy ül-e még. Hiszen a többi stift piszkálgatása közben ezek szeretik elveszteni a leültetett pozíciójukat… :-)

Ha úgy érzed, hogy egy stiftet túlnyomtál, akkor a következőt teheted: nagyon finoman csökkentsd a forgató erőt. De olyan finoman tedd, hogy csak egy (maximum 2) stift pattanjon vissza. Tedd a füledhez, hogy pontosan halljad, amikor a stiftek felpattannak. Utána azonnal forgass/feszíts ismét rá! Reméljük sikerült így a többi, már leültetett stift helyzetét megtartani. Innen folytasd a stiftek ültetését.

Ha pedig végképp elvesztetted a fonalat és elhatározod, hogy elölről kezded a cilinder pickelését, akkor szépen óvatosan engedd fel a forgatást a füled mellett, hogy pontosan halljad, hogy eddig hány stiftet sikerült leültetned.
Nem árt, ha ilyenkor vissza tudsz emlékezni, milyen sorrendben ültetted le őket. Minden zárnak (zár-félnek) van ugyanis egy kódja, hogy milyen sorrendben kell a stifteket leültetni ahhoz, hogy kinyíljon. (Legkülső stift száma az 1-es, legbelsőé az 5-ös). Ha már ismered a zárad kódját, akkor mondhatod, hogy a cilindered azon felét már "megtanultad". A megismert kódot akár fel is ragaszthatod a zárra, hogy amikor megint előveszed (évek múlva a gyűjtőből), vajon tudod-e reprodukálni a korábbi nyitási metódust?

Remélem sikerül az itt leírtakat mihamarabb a gyakorlatra is átültetnetek.
Ritkán adódik olyan szerencse, hogy az ember egy olyan zárba botlik, amelynek a nyitási kódja az 1-2-3-4-5. Ha ilyet találtok, azt jól őrizzétek meg. Ha valakinek demonstrálni akarjátok a lockpicking tudásotokat, vagy kezdőt tanítotok, akkor az ilyen zárak aranyat érnek!

Jó pickelést, kitartó gyakorlást kívánok!

Üdv: Lockpickersrác




Részletek...